A magyar Whisky-biblia

Három dolog vett rá arra, hogy a mai napon könyvismertetőt írjak Dave Broom Whisky Világatlaszáról. Az egyik, hogy a könyv olvasása közben a teljesség kedvéért töltöttem magamnak egy Chivas Regal-t, ami önmagában is erős inspiráció a grafomániám kiteljesedésére, a másik hogy nemrég szabadult Ambrus Atilla alias “Whiskys rabló”, a harmadik hogy 47 évvel ezelőtt halt meg Winston Churchill, a világtörténelem talán egyik legkarakteresebb whiskey-fogyasztója (a jóval később született Larry Hagman után).

A Chivas ereje, valamint a közélet- és történelem iránti tiszteletem, pont elegendő erőt biztosított ahhoz, hogy egy magamfajta közép-kelet-európai számára oly ismeretlen szeszterep bibliájáról véleményt merjek írni.

Az évszázados szeszfőzési hagyományoknak köszönhetően, itt a jó öreg pálinkafák árnyékában, a sufniszesszel tuningolt magyarok számára sem teljesen ismeretlen a whisky. Az italról szóló atlasz felnyitása azonban komoly kétségeket ébresztett bennem ezen ismereteink színvonalával és minőségével kapcsolatban. Alig kellett pár perc lapozgatás ahhoz, hogy a pohárnyi Chivasom fokozatosan petyhűtt, kommersz plázaüdítővé váljon, amibe nyugodtan ráönthetem a Tesco kólát is. Az atlasz hihetetlen kollekcióját látva és azok történeteit olvasva világossá vált ugyanis, hogy az üveghegyen túli nyugati népek (és a japánok), szeszüket oly nagy-becsben tartják, amihez képest a mi pálinkakultuszunk - a sok intézkedés ellenére - még mindig csak ostoros mucsai zugivást jelent a pusztán.

Az Whisky Világatlasz egy igazi unikum az értelmiségi sznobszeszelőktől kezdve, az értelmiségi zug- és idült alkoholistákig mindenki számára, aki némi bódult kíváncsiságot érez arra, hogy megtudja mi is ez az ital. Számomra mindig az volt a "jó" gasztronómiai kiadvány, aminek lapozgatása közben éhessé váltam, de minimum elkezdtem nasi után kutatni a hűtőben. E logikát párhuzamba állítva az atlasz lapozgatásával, szinte tiszta lelkiismerettel kimondhatóvá vált az örökké tagadott tény: hogy én is alkoholista vagyok. Ha valami ugyanis ennyire csodás, szinte kötelességünk annak fogyasztása, és ha valaki megkérdezné, hogy miért, csak rámutatnék az atlaszra, hogy olvasd el és megtudod (aztán csatlakozz)... 

Mert aki belelapoz ebbe a kötetbe az számíthat egy minimum 6-10 ezer forintos “kafetéria” kiadásra a közeli napok vásárlásaiba építve. A könyv további mellékhatása az is, hogy immár elgondolkodva fogod a kezedbe venni a díszes dobozolású wisky-ket az áruházak polcról, egyben meghökkensz a hazai import, szocis időket idéző választékán is. A legszebb férfinevek egy asztal társaságában pedig könnyedén "Jonny", "Jack" illetve "Jim" lehetnek és még sorolhatnám...

A könyv több mint 300 oldalban 350 kóstolási jegyzetén keresztül itatja magát, több mint 150 lepárlóüzem választékát ismerteti a világ minden tájáról. Az A5-ös, kemény kötetben hozott mű, az otthoni bárpult, vagy italos szekrények dísze lehet. A Whiskey Világatlaszhoz magyarországon az Alexandra gondozásában, nagyjából egy jó üveg Whiskey áráért hozzájuthatunk. 

Csirió!

Címlapképen: http://fav.me/d2qscda