Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Nanofákkal termelnének hidrogént a Kaliforniai Egyetem kutatói

Az UCSD (University of California San Diego) kutatói parányi fákhoz hasonlító nanoszálas szerkezetekből építettek egy napenergiát hidrogénné alakító erdőt. Eredményeiket a Nanoscale című folyóiratban tették közzé. A várakozások szerint a technológiával bőségesen rendelkezésre álló anyagok —pl. szilícium, cink-oxid— felhasználásával olcsón és nagy mennyiségben lesz előállítható a jövő tiszta energiahordozójának ígérkező hidrogén.    

A „nanofácskák” függőleges és ágas-bogas szerkezete a kulcsa a napenergia magas hatékonyságú befogásának. Egy szimpla sík felülettel szemben, mely a beeső fény nagy részét azonnal visszaveri, a nanoszerkezetek úgymond csapdába ejtik a napsugarakat. A Földről készült műholdképeken is emiatt mutatkoznak sötétebbnek a zárt erdőterületek, mint a sivatagok vagy az óceánok.
Deli Wang professzor és csapata a fotoelektrokémiai vízbontást tette hatékonyabbá az új technológiával. A ma ipari méretekben használatos vízbontási technikák elektromos áramot igényelnek, melynek döntő hányadát fosszilis energiahordozók elégetésével állítják elő. Ma még egyáltalán nem tiszta energiahordozó a hidrogén! 
 
A módszer mintegy 400000-szer növeli meg a kémiai reakcióban résztvevő hatékony felületet. Ráadásul kisebb hidrogénbuborékok keletkeznek, mint a hagyományos eljárásoknál, ezért sokkal gyorsabban lehet kivonni a keletkező gázt. 
 
A kutatók szerint a 3D-s nanoszerkezetek nem csak hidrogéntermelésre lesznek alkalmasak, hanem akár a növényekhez hasonlóan a légköri CO2 felvételére és átalakítására is befoghatóak lesznek. Természetesen a megfelelő, ipari méretekben alkalmazható anyagok kutatása nem állhat meg. A cink-oxid például nem biztosít elég hosszú élettartamot, így még egy ideig várni kell az olcsó, tiszta üzemanyagra.  
 

Next post

Lyme-kórban szenvedett Ötzi, a jégkori ember

Read More »