Csillagászat

Továbbra sincs magyarázat a Hold mágneses terének történetére

A Hold a korábbi feltételezéseknél jóval hosszabb ideig, legalább 3,56 milliárd évvel ezelőttig rendelkezett a földihez hasonlóan erős mágneses térrel - állapították meg tudósok egy új tanulmányban, egyszersmind leszögezve: azt viszont továbbra sem tudják, hogy mikor és miért indult hanyatlásnak a jelenséget kiváltó belső dinamómechanizmus.

Gigantikus tömegű és hőmérsékletű gázfelhőt találtak

A Chandra röntgenteleszkóp segítségével végezte el a egy kutatócsoport két távoli „éppen” összeütköző galaxis körül kialakult forró gáztömeg részletes vizsgálatát. A szokatlanul hatalmas, 300.000 fényév átmérőjű és 7 millió fokon sugárzó gáz-rezervoár akár 10 milliárd naptömegnyi anyagot is rejthet.

Meteor okozott pánikot Oroszországban

A mai modern korban, amikor még az Urálon túl is szinte mindenkinek van okostelefonja, egyáltalán nem meglepő, hogy pár percen belül bejárta a világot a hír, miszerint ma hajnalban (helyi idő szerint 09:22-kor) az oroszországi Cseljabinszk térségében belépett a légkörbe és még a levegőben felrobbant egy meteoroid.

Inkább mini-Neptunuszok, mint szuperföldek

Az elmúlt két évtizedben a csillagászok több száz exobolygót találtak különféle korú és méretű csillagok körül. Ám, mint mindent, az ember az exobolygókat is megpróbálja kategorizálni. Így születettek meg a csillagászok fejében a szuperföldek.

TW Hydrae: a jövő óriásbolygóinak bölcsője

Meglepő felfedezést tettek az ESA Herschel űrtávcsövének segítségével a Michigan Egyetem csillagászai. Annak ellenére, hogy a TW Hydrae nevű csillag elméletileg már túl van azon a koron, amikor bolygók keletkezhetnének körülötte, a közelében kavargó por és gázfelhő akár több naprendszerre is elegendő anyagot rejthet.

A Titán dűnékkel kozmetikázza magát

A Szaturnusz többi holdjával ellentétben a Titán felszíne meglepően fiatalnak tűnik. Egzotikus, szénhidrogén homokból álló dűnék takarják be a hold felszíni képződményeit éppúgy, mint az aszteroidák okozta sebhelyeket. Míg a többi jeges égitestet óriási kráterek jellemzik, a Szaturnusz legnagyobb holdján valami eltünteti a gigantikus krátereket. Mindezt a NASA Cassini űrszondájának fényképeit és radaréréseit elemezve állapították meg a kutatók.

Az Apophis sem fogja megsemmisíteni a Földi életet

2004-ben fedezték fel az Apophis névre keresztelt, három és fél futballpályányi aszteroidát, mely azonnal felhívta magára a tudósok és a média figyelmét. A kezdeti számítások alapján ugyanis a kutatók 2,7% esélyt láttak arra, hogy a kisbolygó 2029-ben becsapódik a Földbe.

Középkori gammakitörés nyomaira bukkantak

Német asztrofizikusok szerint rövid időtartamú gammasugár-kitörés okozhatta azt a nagy energiájú sugárzást, amely a 8. században érte el a Földet.

Exoholdak is hordozhatnak életet

A lakható világok után folytatott kutatást a csillagászok már a nagyobb gázóriások körül keringő exoholdakra is kiterjesztenék. Egy kutatópáros tanulmánya szerint ezen égitestek hasonló valószínűséggel adhatnak otthont életnek, mint a közönséges kőzetbolygók.

Einstein és a relativitáselmélet, a fény és a gravitáció közötti összefüggés

Az általános relativitáselmélet egyik tétele a fény gravitációs térben való elhajlása (diffrakciója), amelyet 100 évvel ezelőtt, 1912-ben publikált Abert Einstein (A. Einstein 1912: Lichtgeschwindigkeit und Statik des Gravitationsfeldes – Annalen der Physik, 38/4, pp. 355-369.). A fényelhajlás végső és teljességgel kidolgozott formáját csak 1916-ban nyeri el, Einstein általános relativitáselméletről szóló tanulmányában.