Amerikai kutatók olyan vas-oxidból álló részecskéket alkottak, amelyekhez egy mágneses szenzor kapcsolódik, illetve kívülről DNS markerekből álló nukleinsav borítja őket. A felszíni DNS szakasz képes specifikusan felismerni azt a kórokozó-örökítőanyagot, amely ellen tervezték, majd hibridizál hozzá. Ezt követően mágneses rezonancia jelet generál, amelyet a szervezetben lévő vízmolekulák felerősítenek, így végül egy jól kivehető szignál érkezik a beteget vizsgáló orvos számítógépére, amely tájékoztat a baktérium jelenlétéről. Ez a módszer nagyságrendekkel gyorsabb és megbízhatóbb, mint az eddigi metódusok, hiszen hetek, vagy hónapok helyett pár óra alatt megvan a diagnózis. Ráadásul a legmodernebb technológiát és molekuláris biológia jól bevált vívmányait ötvözi, ezért a Mycobacterium fajokkal folytatott kísérletekből született publikáció szenzációnak számított a neves PLoS ONE szaklapban. A szerzők külön hangsúlyozták, hogy egy olyan felfedezésből született meg a rendkívül ígéretes, a klinikumban is kiválóan alkalmazható eljárás, amely alig egy éve látott napvilágot. Remélhetőleg a világon való elterjedése is hasonlóan gyorsan fog bekövetkezni, s nem reked meg az engedélyeztetések útvesztőjében.
Nyomtatóbarát változat
Küldés e-mailben
A Science Caffe szerkesztősége a szegedi Nyugi Kerttel együttműködésben estsorozatot indít Science Caffe Pódium címmel, melyre előadók, kiállítók, fellépők jelentkezését várjuk. A sorozat célja, hogy kötetlen, kávéházi környezetben kerüljenek terítékre tudományos és művészeti témák, továbbá, hogy teret biztosítson egyfajta műhelymunka számára.
Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.
HÍRLEVÉL
MOBIL