Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Az emberinél is érzékenyebb az új robotujj

 Tapintással való érzékelésre is alkalmasak lesznek azok a robotok, amelyeket az új, emberinél is érzékenyebb ujjakkal szerelnek fel. Az amerikai kutatók által kifejlesztett BioTac elnevezésű szenzornak a folyadéktöltet felett puha, rugalmas bőre van, amelyet ráadásul ujjlenyomatként barázdák tarkítanak.

A Dél-Kaliforniai Egyetem Viterbi mérnöki iskolájának szakemberei (http://viterbi.usc.edu) úgy tervezték meg a robotujj begyét, hogy az emberi ujjhoz hasonló módon legyen alkalmas taktilis érzékelésre. Az érzékelő számos természetes anyagot ismer fel azok textúrája alapján, így a jövőben akár protézisek is készülhetnek felhasználásával.

Vezérlésében egy szintén újonnan tervezett algoritmust alkalmaznak, amely az emberi stratégiákhoz hasonló módon hoz döntést arról, hogy miként fedezze fel külvilágot. Azt is meg tudja állapítani, hogy hol és milyen irányból érik erőhatások az ujjbegyet, sőt a megérintett tárgy hőmérsékletéről is rendelkezik információval.

A BioTac "bőrén" lévő barázdáltság nagymértékben javítja a robotujj érzékenységét a rezgésre. Ahogy az ujj végigsiklik egy anyag felszínén, a bőr apró, de jellegzetes rezgéseket bocsát ki, melyeket a belső folyadék továbbít az ujj csontszerű magjához, amely azonosítja a kitapintott textúrát.

Gerald Loeb és Jeremy Fishel a robotujjat 117 gyakori anyagtípussal tanította be, amelyeket textilboltból, papír-írószerből, valamint vas- és fémkereskedésből szereztek be. Később a robot átlagosan öt általa kiválasztott felfedező ujjmozdulat után 95 százalékos biztonsággal azonosította a véletlenszerűen eléje tett anyagot. Igen ritkán zavarodott össze, akkor is csak olyan anyagpároknál, amelyeket a felkért emberek meg sem tudtak tapintással különböztetni.

Tanulmányukat részletesen a Frontiers in Neurorobotics című szakfolyóiratban ismertették a szerzők. 

Next post

A személyes kapcsolatok megváltoztathatják a melegházassághoz való viszonyt

Read More »