A dolomitképződés

A dolomit képződésének folyamatai

A dolomit leggyakrabban a mészkővel és a terrigén alkotókkal képez kőzetet. Kifejlődése általános kiemelkedések időszakára esik, és a nyílt tengertől többé-kevésbé elzárt, lagunáris medencékben megy végbe.

Az elsődleges ún. kemogén dolomitok főleg a prekambriumi és az alsó-paleozoos tengerekben képződtek sós lagúnákban és gyengén sós tengeröblökben. A felső-paleozoos tengerekben a dolomit már csak CaCO₃ üledék diagenetikus behelyettesítése útján képződött.

A kemogén dolomitok képződését a levegő nagy parciális nyomásával magyarázzák. A különböző körülmények között kialakuló dolomit képződésénél a főszerepet a CO₂ parciális nyomása, az oldott iontartalom relatív mennyisége, a sótartalom, a víz hőmérséklete és pH-ja játssza.

A recens képződésekre több magyarázat is létezik. Meller (1960) a Mg-ban gazdag sós oldatok képződésére a „kapilláris koncentráció”, vagy szebb nevén az ún. tengeri mészkéreg képződés elméletét dolgozta ki. Lényege az, hogy a parti sávban (vagy bizonyos mikrokörnyezetekben) a meszes iszap kiszáradásakor eltávozott víz a mélyebb, uralkodóan a tengervízzel átitatott rétegből kapillárisan felfelé vagy oldalirányban pótlódik. Ez a rendszeres kiszáradás és pótlódás a pórusvíz sótartalmát növeli és elősegíti a dolomit képződését.

Többen az ún. „beszivárgásos visszafolyás” elméletét dolgozták ki, aminek alapelve, hogy a sekély víz és az erőteljes párolgás eredményeként kialakuló nehéz sós vizek a fenékre „leülepednek” ahol a meszes üledék interszticiális (szemcsék közötti) oldataiba behatolva a dolomitképződést segítik elő.

Recens dolomitképződés több helyen is zajlik, így pl. a Bahama-platformon. Ez a rendszer tulajdonképpen egy fordított-deltának tekinthető, ahol a csatorna öv képezi a deltát, a tenger pedig a folyót. A platform dagálymezője az üledékutánpótlást a csatornákon keresztül nyeri, illetve hurrikánok által a felkavart partmenti tenger meszes iszapjából. A dolomit az árapály feletti (szupratidális) területrészekhez kapcsolódik. A dolomitrész a megkeményedett kéregben nagyobb 80%-os, a még nem litifikálódott üledékekben jóval kevesebb alig 5-20% körüli. Érdekes, hogy a legnagyobb dolomitszázalékot a dagályszint feletti alig 10-15 cm-es magasságban mutatható ki. A dolomit általában réteglemezes, ami lehet algaeredetű, vagy csomós. Az egyedi dolomitkristályok 1-2 m m-esek és a törmelékes iszap részét képezik.

A szöveti vizsgálatok alapján genetikai szempontból három dolomittípus különíthető el:

• A tengervízből valószínűleg közvetlenül kivált formák, amelyek a finom üregeket töltik ki.
• A meszes iszap helyettesítésével képződött dolomit.
• Törmelékes eredetű dolomit, ami a már kissé korábban képződött kéreg törmeléke.

A dolomitos kéreg dolomitásványa Ca-ban gazdag protodolomit, ami még nem teljesen rendezett rácsszerkezetű kristályos Ca-Mg karbonát.

Recens dolomitképződést figyelhetünk meg továbbá a perzs-öbölben (Quatar-fésziget erősen sós öbleiben, ahol aragonit helyettesítéssel keletkezett dolomit), a dél-ausztráliai Coorong lagúnában, a Balhas-tóban, ahol először mutattak ki dolomitképződést, Kaliforniában a Deep-Sring-tóban.

A szervetlen eredetű tavi karbonátok képződésre vonatkozó ismereteket összegezve elmondható, hogy az elsődleges karbonátásványok (kalcit, nagy Mg-tartalmú kalcit, aragonit, és a mésztartalmú Mg-karbonát), valamint a másodlagos koradiagenetikus karbonátok (dolomit, magnezit) képződése a tavak, vagy a lerakódott üledék pórusvizének Mg-Ca arányától függ. Kimondható mára, hogy a tengeri és a szárazföldi tavi karbonátképződés között alig van különbség (kivéve annyit, hogy a tengeri környezetben az alacsony Mg-tartalmú kalcit hiányzik). Amennyiben a vízben a Mg/Ca arány közepes ott a nagy Mg-tartalmú kalcit ülepedik le, ami a lerekódás után szükségszerűen dolomittá alakul (amennyiben a pórusvíz Mg/Ca arány > 7).

Forrás: Geothink