Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.

Kapcsolatfelvételi űrlap

Hogyan röhög a társadalom a tudósokon? Tudományos karikatúrák a csillagászokról

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

A bolond normálisok és a normális bolondok, egyszóval az emberiség népünnepségén április 1-én a történelmi hagyatékoknak hódolva a tudóstársadalmat kifigurázó karikatúrák közül szemezgetünk. Sorozatunk első fejezetében az eget kémlelő tudósok, a csillagászok kerülnek górcső alá.

Galileo és a Pápa párbeszédeDefiníció szerint a karikatúra olyan humorba csomagolt, sokszor gúnyos célú képi ábrázolás, amely egy ember, vagy emberek bizonyos jellemző vonásait vagy viselkedését szándékosan túlzó módon, torzítva mutatja be. A karikatúrák célja ártatlan szórakoztatás, ugyanakkor komoly bírálat is, ami éppen ezért komoly társadalomkritikai eszköz. A karikatúrák rendkívül jól rávilágítanak egy adott időszak társadalmi kérdéseire. A társadalmi életünk fontos részét képezi a tudomány, ami éppen ezért is kerül rendszeresen a karikatúrák gúnyos bírálatának célkeresztjébe.

A csillagászat olyan egzakt tudomány, ami freudi szóhasználattal élve az emberiséget rendszeres időközönként nárcisztikus traumákhoz vezette. Az eget kémlelő tudósok lassú lépésekben, bebizonyították, hogy nem a Föld a mindenség közepe, aztán rájöttek, hogy nem a Nap-, végül hogy még a Tejút sem képez semmiféle középpontot. 

A csillagászati ismeretek idővel azonban már a technológiai fejlődés részéve váltak. A XX. század ipara a világűr meghódítására tett kísérleteivel a csillagászokat, a fizikusokat a hétköznapi átlag ember közelébe hozta, ami óhatatlanul kínos helyzeteket teremtett.

Az első műhold körüli herce-hurca

Sputnyik-1 a szovjet Pravda címlapján

A szovjet - amerikai technológiai hidegháború egyik kulcseleme lett az első műhold pályára állításának versenye. A versenyt óriási figyelem övezte, így nem véletlen, hogy a titokzatos Szputnyik-1-et a sajtónak köszönhetően számtalan formában kiábrázolták.

A Szputnyik-1 körüli események önmagukban is humorosak. Az orosz elvtársak azt állították, hogy a Szputnyik-1 szabad szemmel is látható lesz az égbolton, ezért 1957. karácsonyáig minden "ellenséges" amerikai tekintetét az égre meresztették. A műhold valójában azonban csak 6 magnitúdós volt, ami a szabad szemmel akkoriban még épphogy látható csillagok fényének felelt meg (mára a fényszennyezés miatt 5-, városokban pedig 1-2 magnitudós csillagokat lehet látni). Az erős akaratnak és némi szerencsének köszönhetően az amerikaiak azonban egy fényesebb objektumot így is sikerült észleniük, ami valójában a Szputnyik-1 hordozórakétájának második orbitális pályára állt fokozata volt. E különös véletlen csak tovább fokozta a nyugati paranoiát.

A korabeli lapok olyan szalagcímekkel robbantották a hírt, mint az "Amerika nagy veresége" (NY Herald Tribune), "Pearl Harbor-i katasztrófa óta az amerikai nemzeti büszkeség nem szenvedett hasonló csapást" (Sunday Express). A Wall Streeten csökkentek az árfolyamok, és Európa nyugati felét is nyugtalanság töltötte el. A nyugat-német Die Welt "Vörös csillag az égbolton" címmel közölt vezércikket. Az eseményekről a magyar sajtó sem feledkezett meg, az alábbiak a korabeli újságok Sputnyik-1 kilövésére kreált karikatúrái:

Sándor Károly karikatúrája "Holdbébi" címmel: "Mit szólsz, milyen édes, már úgy kering, mint egy nagy!"

Mészáros karikatúra "Mennyei probléma" címmel: "Nem értem, eggyel több, van mint a leltárban..."

Mészáros karikatúra "Egy Marslakó szenzációs felfedezése" címmel: "Ahogy így elnézem, lassan a Föld forog a mesterséges hold körül..."

A Marslakók

A Mars a tudomány egyik sorozatos balesetének forrása. Még az 1800-as évek végén Giovanni Schiaparelli fedezett fel a bolygón felfedezni hatalmas csatornákat, melyekkel egy kihalóban lévő civilizáció mesterművének tekintett. Később kiderült, hogy a „csatornák” optikai érzékcsalódások voltak, ám ezzel elindult a marsi élet krónikája. A Mars sorra "felemésztette" az oda küldött műholdakat és a számtalan sikertelen próbálkozást követően végül az ezredforduló környékére sikerült épségben landolni a bolygó felszínén. 2004-ben két mars rovert, a Spiritet és az Opportunity-t bocsátottak fel a Földről a Marsfelszín és az élet utáni nyomok kutatására. Azonban a sok missziót követően az élet utáni kutatás máig sikertelennek mondható, e tény pedig nehezen emészthető a közember számára. A sikertelenség ellenére sorra jelennek meg cikkek a várható "sikerröl", vagy egyéb érdekességekről. A pontos műszeres elemzések nem zárták ki azt sem, hogy Giovanni Schiaparelli-hez hasonlóan mesterséges tárgyakat azonosítotsanak a bolygón, egyebek között egy emberi arcot a Marson, sőt egy tíz méter magas épületet a Hold túlsó oldalán. A felfedező Richard Hoagland csillagász különleges publikációjára meg is kapta később az Anti-Nobel-díjat (IgNobel) is.
 

A Plútó "jogfosztása"

2008 legkülönlegesebb csillagászati eseményét egy csillagászati konferencia eredményezte, a nemes eseményen a tudósok ugyanis "kitagadták" a Plutót a Naprendszer bolgyói közül. Megállapításuk szeritn a kisbolygó mérete nem éri el azokat a szükséges kritériumokat, amelyek alapján tagja lehetne a prominens bolgyó társaságnak. 
 

Asztrológia

A tudományos- és köznapi folyóiratokban egyaránt találkozhatunk rengeteg tudományos vonatkozású rajzzal és karikatúrával. Van néhány kiváló művész, aki több kötet ilyen jellegű rajzot közölt. A nagy sikerű amerikai folyóiratban, az American Scientistben Sidney Harris készíti a rajzait. A következőekben ezek közül kerül bemutatásra néhány.
"Legutóbb hallottam, hogy Medwick fekete lyuk modellen dolgozik a laborban" (Sidney Harris)
 
Univerzum
Az Univerzum az Ősrobbanás előtt (Sidney Harris)
 
A fekete lyuk felfedezése: " Ez fekete és úgy néz ki, mint egy lyuk. Én mondom, hogy ez fekete lyuk." (Sidney Harris)

 

További ajánlataink

A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt ... s nem... »
A múlt nyáron bekövetkezett hatalmas pakisztáni árad... »
A hótorlasz majdnem a derekunkig ért, és a szél kegyetlen... »
Nem kifejezetten nézőcsalogató manapság, ha egy produkció mozg... »