Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

A zafírköves gyűrű rejtélye

Csodaszép, középkori, kék zafírral ékesített aranygyűrűt talált egy amatőr régész Yorkshire grófságban, az ékszer egy angolszász nemesé lehetett.

A gyűrű 10,2 grammot nyom, átmérője 25,5 milliméter, 90 százalék aranyat, 8 százalék ezüstöt, valamint 2 százalék rezet tartalmazó ötvözetből készült. A kék zafíron kívül vörös üvegdarabkák díszítik — olvasható a The Independent online kiadásában.

A gyűrűt 35 ezer fontért (10,8 millió forint) megvásárló Yorkshire-i Múzeum többféle vizsgálatnak veti alá a ritka ékszert. Mindenekelőtt azt kutatják, hogy milyen technológiával hozták létre az aranyötvözetet, de megkísérlik megállapítani a zafír eredetét is. Ehhez speciális szkennelő elektronmikroszkóppal vizsgálják a drágakövet, a benne lévő zárványokat. Előfordulhat, hogy a drágakő eredetileg Srí Lankáról vagy Indiából származik. A középkorban a zafírt mágikus tulajdonsággal ruházták fel — a közvélekedés szerint megóvhatta az uralkodókat az orgyilkosoktól vagy a méregtől.

Nagy valószínűséggel az ékszert a 10-11. században készítették, de előfordulhat, hogy sokkal korábban, a római korban került Britanniába. Évszázadokon át viselték, míg valaki ezer évvel később, York városától délre elvesztette.

Kapcsolódó tartalmak: 

Next post

Öttusa-EB - A magyar válogatott volt a legeredményesebb

Read More »