Az olimpia hatodik napján kijutott nekünk mindenből. Cseh Laci megszerezte a magyar küldöttség ötödik érmét, ismét volt egy nagyon kellemes meglepetést okozó pontszerzőnk, Harcsa Zoltán szombaton már éremért bokszolhat, a vízilabdacsapat pedig végre megszerezte első győzelmét. A mai nap mégsem erről, hanem egy huszonkét éves lány példamutató küzdeni tudásáról marad emlékezetes.
A nap embere: Joó Abigél (HUN)
Első látásra talán részrehajlásnak tűnhet, hogy azon a napon, amikor Michael Phelps pályafutása tizenhatodik aranyérmét szerezte, Rebecca Soni őrületes világcsúcsot úszott, s a kerékpározók is sorra döntögették a rekordokat, egy olimpiai ötödik helyezett cselgáncsozót választunk a nap emberének. De aki látta Joó Abigél mai mérkőzéseit, egyet fog érteni abban, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy Joó Abigélnél nagyobb teljesítményt ma egyetlen sportoló nem nyújtott Londonban.
Európa-bajnoki címvédőhöz méltóan Abigél simán bejutott a legjobb nyolc közé, ahol ellenfele a 2010-es világbajnok amerikai Harrison volt. A magyar judoka egy remek akcióval waza-arit szerzett, s közel állt a győzelemhez. Ám egyetlen rossz mozdulat mindent megváltoztatott, Abigél térde Harrison egy akciójánál megsérült, és gyakorlatilag lábra sem tudott állni. Fél lábon, bicegve megpróbálta ugyan végigvinni a mérkőzést, de az amerikai kihasználta sérülését (ezért természetesen nem lehet őt elítélni), és egy ipponnal pillanatok alatt eldöntötte a mérkőzést. Látszott, hogy nagy a baj, Abigél a tatamiról is alig tudott lemenni, így szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a vigaszágon folytassa a küzdelmet a bronzéremért. De a magyar lányt nem olyan fából faragták, hogy feladja a küzdelmet, s mivel az orvosok azt mondták, hogy nagyobb baja nem eshet, felsétált, vagy inkább felsántikált a küzdőtérre a lengyel Pogorzelec elleni vigaszági küzdelemre. Abigél a küzdelem első perceiben alig tudott rendesen járni, s ellenfele hamar vezetést is szerzett. Aztán alig egy perccel a vége előtt egészen megmagyarázhatatlan módon sérült lábbal mutatott be egy olyan állásból indított dobást, amilyet talán senki más az olimpián, és úgy odavágta a lengyelt, hogy az talán még mindig nem tudja, hol is van pontosan. Hangsúlyozzuk még egyszer: sérülten, levált porckoronggal.
Az éremszerzés végül nem sikerült, de a pontszerzést jelentő ötödik hely megszerzése is földöntúli tett a körülmények ismeretében – s azt is említsük meg, hogy az amerikai, aki ellen a sérüléséig a magyar judoka magabiztosan vezetett, és kezében tartotta a mérkőzést, végül aranyérmes lett. Joó Abigél a coubertini szellemnek, az olimpiai mozgalom eszméinek legszebb példáját mutatta be a mai napon. Csüggedésre azért sincs ok, mert nagyon fiatal még, legalább két olimpia, és nagyon fényes pályafutás állhat még előtte. Rióban négy év múlva alighanem mindenki emlékezni fog rá, Joó Abigélra, a londoni olimpia legnagyobb hősére.
A nap másik magyarja: Cseh László
Borzasztóan kezdődött az olimpia Cseh Lacinak, ahogy arról már többször szó esett ebben a rovatban is, szerencsére a zárás annál szebb lett, hiszen a 200 méteres vegyesúszás döntőjében a magyar klasszis megszerezte pályafutása ötödik olimpiai érmét, a két verhetetlen amerikai, Phelps és Lochte mögött harmadikként a célba érve. Nem volt egyszerű verseny, ötven méterrel a vége előtt még úgy tűnt, a brazil Pereira leszorítja Lacit a dobogóról, de szerencsére ez végül nem következett be, mert Peking háromszoros ezüstérmese egy elképesztő hajrát mutatott be, és végül magabiztosan szerezte meg a bronzérmet. Azt az érmet, ami egyrészt Laci londoni szereplését is teljesen más színben tünteti fel, hiszen a szurkolók így elsődlegesen nem a csalódást keltő első két számra fognak emlékezni, sokkal inkább a remek hajrával megszerzett bronzéremre, a képre, ahogy a vegyesúszás közelmúltjának három legnagyobb alakja ismét együtt áll a dobogón. Cseh Laci pedig eldöntötte: folytatja még négy évig, Rióban ismét megkísérli megnyerni azt az aranyérmet, ami a 2000-es évek legeredményesebb magyar úszójának pályafutását megkoronázná.
A nap botránya: A hatszor kiütött bokszóló nyert. Aztán mégsem.
Hihetetlen, de lassan már nem tud úgy eltelni nap Londonban, hogy ne lenne egy vaskos botrányunk – bár azt el kell ismerni, a trükköző tollaslabdázókat nem sikerült felülmúlni. A férfi ökölvívók 56 kg-os súlycsoportjában a japán Simizu összesen hat alkalommal küldte padlóra riválisát, az azeri Abdulhamidovot, ám a vezetőbíró egyetlen alkalommal sem számolt rá. A pontozók a mérkőzés végén az azerit hozták ki győztesnek – ez önmagában nem is lehetetlen, hiszen attól, hogy hatszor a földre zuhant, lehetett az övé a több sikeres ütés. Az viszont annál nagyobb problémát jelentett, hogy mind a hat alkalommal rá kellett volna számolni az azerire, amit a türkmén (hm…) bíró nem tett meg, márpedig a harmadiknál azonnal le kellett volna léptetni a versenyzőt. A szövetség korrigálta a hibát, így Abdulhamidov és alkalmi jótevője, Meretnyijazov együtt utazhat hazafelé, hiszen a bírónak is befejeződött ezzel az olimpia.
A nap várakozása: Anthony Ervin döntős 50 méteres gyorsúszásban
Egész röviden írnám csak le, miért is nagy szám ez, ha megnyeri, ő lesz a nap embere, ezt előre megmondhatom. Hogy miért? Ervin 2000-ben egyéniben és a 4x100-as gyorsváltó tagjaként is olimpiai bajnok lett, ám nem sokkal később visszavonult, hogy rockzenész legyen, jótékony célból eladta az olimpiai aranyérmeit, egyetemre járt, majd tavaly úgy döntött, nem is olyan rossz buli ez az úszás, és visszatért… Most pedig döntőt úszik 50 gyorson, nem is gyenge idővel. Én várom, hogy megnyerje.
A magyarok szereplése (emberek, egy nap 9. hely nélkül!)
Három pontszerzés egy napon! Csonka Zsófia tegnapi hatodik helye után a sportlövők ismét szállítottak egy hatodik helyet, talán még váratlanabbat, mint a tegnapi. A negyvenöt esztendős Bognár Richárd mindössze hat évvel ezelőtt kezdett el dupla trappban versenyezni, így a legidősebb magyar olimpiai újoncként érkezett meg Londonba. A selejtezőt nem kezdte jól, ám a második kört az egész mezőnyből a legjobban teljesítette, és végül hatodikként jutott a fináléba. Egy ponton az érem sem tűnt elérhetetlennek, ám végül maradt a hatodik hely, ami nagyon kellemes meglepetést csempészett a mai délutánba. Nem sikerült viszont a döntőbe kerülés az egykor világbajnok Varga-Hirling evezőspárosnak, akik a B-döntőben a 7-12. helyért küzdhetnek majd meg. Harcsa Zoltán ismét remekül bunyózott, 16-7-re verte namíbiai ellenfelét, ezzel már biztosan olimpiai pontszerző, s ha szombaton is nyer, már biztosan érmes! Ellenfele nehéz, de nem verhetetlen.
Nézzük az úszókat! Egy döntősünk már biztosan van holnap estére, hiszen Kapás Boglárka a hatodik helyen kvalifikálta magát a 800 gyors döntőjébe, Risztov Éva tizenharmadik lett. Takács Krisztián és Pulai Bence egy kört tudott menni, a legjobb nyolcba már nem fértek be, előbbi 50 gyorson tizenkettedik, utóbbi 100 pillangón tizenharmadik lett. Szekeres Dorina 200 háton a 35. helyet szerezte meg. Csapataink felemás mérleget zártak, hiszen a pólósok végre megszerezték az első győzelmet Románia 17-15-ös legyőzésével (ámbár meg kell említenünk, hogy a 15 kapott gól egészen elképesztő szám), a kézisek viszont egy csúnya pofonba néztek bele: Horvátország-Magyarország 26-19.
Rekordok
Nem kevesebb, mint hét alkalommal villant fel ma a WR felirat, igaz csupán négy versenyszámban (az egyikben háromszor is), és a hétből hat alkalom is a kerékpárstadionban történt, kínai és brit nők, valamint két brit férficsapat döntögette sorra a csúcsokat a csapat sprint és üldöző számokban. A hetedik rekorder Rebecca Soni, avagy Sőni Rebeka, aki tegnapi 200 melles világcsúcsát adta át azonnal a feledésnek, az új rekord 2:19,59. Eddig összesen tizennégy versenyszámban dőlt meg a világrekord a londoni olimpián.
Éremtáblázat
Az amerikaiak robbantottak, és utolérték Kínát a táblázat elején, hiszen míg a kínai küldöttség meglepő módon egyetlen aranyat szerzett „csak” a mai napon, addig az Egyesült Államok hatot is (négyből három úszószám mellett tornában, cselgáncsban és evezésben is, utóbbi hajóban ott evezett Susan Francia, aki Francia Zsuzsanna néven Szegeden látta meg a napvilágot). Dél-Korea (avagy Nice Korea, ahogy egy ausztrál újság elnevezte az országot, ezután ki lehet találni, melyik országra hivatkoztak Naughty Korea-ként) ezúttal íjászatban nyert, és magabiztosan harmadik, Franciaország tartja negyedik helyét, a házigazda pedig három ma szerzett bajnoki címével már ötödik. Magyarország a tizennegyedik, gyorsan tegyük hozzá, hogy annyi aranyérmünk van, mint Brazíliának, Ausztráliának, Spanyolországnak és Svédországnak összeadva – előbbi kettő 1-1-et nyert, utóbbi kettő pedig még érmet is alig. Nem is rossz.
Péntek, az én napom
Érmes reményeink nemigen lehetnek, bár a cselgáncsozó Bor Barna, és az ezúttal fekve lövő Sidi Péter (akinek még mindig nem ez a fő száma) esetleg okozhat némi meglepetést. Úszásban a program: délelőtt 50 gyorson Dara Eszter, 1500 gyorson Kis Gergő és Gyurta Gergely indul, délután egytől jönnek a 4x100-as vegyesváltó előfutamai, és este is biztosan lesz döntősünk Kapás Boglárka személyében. Atlétáink is megkezdik szereplésüket, aranyesélyes kalapácsvetőnk, Pars Krisztián kicsivel dél után selejtez, de láthatjuk Kürthy Lajost súlyt lökni, és Farkas Gyöngyit hét- (illetve holnap csak négy) próbázni. Délután műugrásban Gondos Flórának és Barta Nórának szoríthatunk a 3 méteres számban, a vízilabdás lányok pedig Spanyolország ellen vívják utolsó csoportmeccsüket három óra után.
Dicsőségfal
1. SZILÁGYI ÁRON - kardvívás
1. GYURTA DÁNIEL - 200 méteres mellúszás
2. Ungvári Miklós - cselgáncs, 66 kg
3. Csernoviczki Éva - cselgáncs, 48 kg
3. Cseh László - 200 méteres vegyesúszás
4. Hosszú Katinka - 400 méteres vegyesúszás
4. Gyurta Dániel - 100 méteres mellúszás
5. Karakas Hedvig - cselgáncs, 57 kg
5. Joó Abigél - cselgáncs, 78 kg
6. Kis Gergő - 400 méteres gyorsúszás
6. Csonka Zsófia - sportpisztoly
6. Bognár Richárd - dupla trapp
Nyomtatóbarát változat
Küldés e-mailben
HÍRLEVÉL
MOBIL