Diabolikus hiszekegy

Az mit előlegez meg vajon, ha már a Természettudományi Karra is befurakodnak a hittérítők? Az Utolsó Ítéletet, netán éppen Európa újraevangelizálásának bíztató előjele? Négy prédikátor kapott el egyetlen TTK-n töltött délutánom alatt, ezek az Isten – illetve létezésének – prókátorait játszották, én meg az Ördög ügyvédje, szokás szerint, valamint már csak a progresszív vita végett is.

Az első keresztény párban feltételezhetően házaspárt üdvözölhettem; egy nagyon-nagyon-nagyon csinos lányból és egy jegygyűrűt viselő, kicsit-kicsit-kicsit szájbarágós fiúból tevődött össze, tehát ezt a duettet még egészen kedvesen toleráltam. Noha a férj abban a tévhitben ringatózott, hogy nem ismerem alaposabban a Bibliát nála. Egyedül argumentált, jóllehet Éva meggyőzőereje állítólag nagyobb, mint az Úré. Nem is az érvelési technika, mindenesetre tényleg nehéz úgy nem eladni a terméket, hogy a hostess-kiasszony nekiáll kigombolkozni. És Évánál ugye ez eleve adott volt – vagy ezért körülötte sündörgött a Sátán, vagy azért, mert egyben megvezetni is könnyebb.

A transzcendenciába sunyi módszerrel, egy gyanútlanul induló kérdőívvel vezettek be, amelynek csupán derekán derült ki, hogy konkrét gyóntatásom folyik, nem a Gallup Intézet számára adom ki intim titkaimat. Bár a „Jellemezd három szóban az életed!” feladatnak továbbra se tudok megfelelni, érdeklődésem feltárásába jócskán belelelkesedtem, mire nyilvánvalóvá vált, hogy kicsinyes materializmusom a legkevésbé sem izgatja a felmérőket; great people talk about ideas. Ám legyen; bennem emberükre akadtak, hacsak nem direkt felségsértésbe próbálnak belerángatni. Akárki is az, van véleményem a Jóistenről, és nem jó.

Hogy hiszek-e a teremtésben? Hát valaminek meg kellett kreálni ezt mind. Éles a verseny, viszont a világ leghülyébb vallása kétségtelenül az, amelyik alapján mindez VÉLETLENÜL alakult ki. A Nagy Bumm, mi? Persze, valószínű. Én meg a minap fölrúgtam a levegőbe egy bablabdát, és pont egy levélfarkú kolibrit talált seggbe.

Szóval valami felső rendszerező erő – ahogy én szoktam nevezni – akad, azonban hogy nem emberszeretetből él, az tuti. Mondjuk emiatt nemigen kárhoztathatom, hiszen én se rajongok az emberiségért, ám nem is én kúrtam el a gyártósoron. Miből gondolom, hogy Isten a feketeségig rosszindulatú? Nos, egyszerű: minden bánatot eltűr és minden örömöt büntet. Ha hatalmában áll megoldani a gondokat és teljesíteni a kívánságokat, ennek ellenére nem teszi, mérhetetlenül hanyag, közönyös, lelketlen.

A vőlegény megkérdezte, momentán mi az, amire leginkább vágyom. Nem vágtam egyből a fejéhez, hogy legeslegszívesebben kisámfáznám a menyasszonyát, és már az fokozza az Isten iránti ellenszenvemet, hogy ezt nem tehetem meg. Mondtam, hogy amennyiben a Sátán ajánlotta fel a szabadságot, én őmellette állok. Ő nem haragszik az úgynevezett „vétkek” miatt és szélesíti a látókört.

„A Sátán nem a szabadságot ajánlotta fel, helyette egy dobozos üdítőt, amely nyomokban ciánt tartalmaz” – érvelt kábé vitapartnerem, és könyörtelenül firkált egy papírra, hogy szemléletesítse azt a szentszöveget, amelyet sajnos kívülről fújok. Aha, és ki cseppentette bele a ciánt? Mert hogy nem az Ördög, az hétszentség. Isten fenyegetőzött kapálódzva, hogy: „Pokolra jutsz, pokolra jutsz, és megdöglesz!” Olyan körülményeket kellett volna varázsolnia, amelyekben nincsenek elvárások!

Képmutató egy etikett a keresztény. Választási szabadságot ad, csak választás utánit nem. És nem is kizárólag a „helytelenül” választó bűnhődik, hanem annak egész fajtája, összes leszármazottja. Isten báránya a kollektív bűnösség adósrabszolgaságát nyögi. Micsoda mocskos feudalizmus! Az NSDAP is csak a nagyszülőkig mérte a zsidóságot, nekem mi közöm a 6000 esztendős Ádámhoz? A Sátán elfogad olyannak, amilyen vagyok, mitöbb örömét leli a változatosságban. Ő olyan forradalmár, amilyenként Isten is kezdhette, még alkotási szándékában, megzsarnokosodása előtt.

„Isten annyira szeret bennünket, hogy feláldozta értünk gyermekét.” A Sátán ezért kísérthette meg Krisztust? Hogy ne a cölöpön végezze? Fel akarta szabadítani a vakbuzgóságból, miképp az első emberpárt? Gyerekgyilkosságodra nem mentség, hogy a bűn zsoldja a halál, Atyám: miért alapítottál bűnöket? Te tetted ezt! A srác sajnálattal értesített, hogy keskeny a helyes ösvény, a pénz meg a nők meg az effélék nem célravezetők, Isten mutat utat. De miért egyetlen utat, igazságot és életet tervezett? Mért érzi rosszul magát attól, hogy én jól? Különben is: ha a Tökély a fiát kiszögeli egy rajztáblára, az anyját a vérző kereszt tövében térdepelteti, akkor mire számítsak a tökéletlenektől?

A csávó garantálta, hogy Istennek válaszai vannak: csakhogy ez engem nem hat meg, válaszai vannak az ellenoldalnak is. Éreztem-e valaha, hogy Isten megszólított: erre legőszintébben határozott nemmel felelhettem. Végezetül ismertette, hogy mindenki szívében elhelyezkedik egy üres rész, amely arra vár, hogy megteljen Istennel. Köszönöm, de az enyém vagy vérrel teljen meg, vagy maradjon üres, parazitára semmi szükségem.

Másfél óra biztosan elment azzal, hogy rögtönzött nekem egy hangos-képes bibliát. Nem sokkal a házaspár távozását követően megérkezett a következő kör, azok névvel és szórólappal is rendelkeztek: a Biblia Szól Egyházat képviselték. Részükre sietősen leszögeztem, hogy nem hiszek Istenben, továbbá nem érek rá – így is beletelt néhány percbe, míg lemondtak rólam. „Keresd Istent, érdemes!” – ezzel az intelemmel búcsúzott tőlem a kettes turnus. Látod, látod, a Sátánt nem muszáj keresnem, ő támogat magától. Nem sóz rám kézikönyvet, mégis minden egyes tanácsa velem van, a véremben.

Trendi szállóige, hogy „minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem az állatokat”. Na, én minél több istent, annál jobban szeretem az Ördögöt.