Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Új anyag a légköri szén-dioxid megkötésére

Új típusú lyukacsos szerkezetű anyagot fejlesztettek ki brit kutatók, amely szelektíven és nagy mennyiségben képes megkötni és tárolni a légköri szén-dioxidot - számolt be róla a BBC hírportálja (www.bbc.co.uk).


A szivacshoz hasonló szerkezetű, fémorganikus vázú, NOTT-202 jelű új anyag nagy nyomáson többféle gáz molekuláit képes magába zárni. Míg más gázokat a nyomás csökkentésével elenged az anyag, a szén-dioxid ekkor is a pórusokba zárva marad.

A Nature Materials című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint fejlesztésük azt az ígéretet hordozza magában, hogy az erőművek és gyárak által kibocsátott gázokból szelektíven megköthető az üvegházhatású szén-dioxid.

Fémorganikus vázakkal már évek óta kísérleteznek a kutatók abban a reményben, hogy alkalmasak lesznek különböző gázok csapdába ejtésére. Ezekben a szerkezetekben egy központi fématomot hosszabb, széntartalmú szerves láncok vesznek körül, így végül lyukacsos vázat alkotnak. Egészen eddig azonban az jelentette a problémát, hogy a létrehozott vázak nem szelektíven kötötték meg a gázokat, minden rajtuk áthaladó gáz a csapdában maradt. Amikor mégis sikerült szelektív vázat előállítani, akkor az volt a gond, hogy túl kevés szén-dioxidot volt képes tárolni, kicsi volt a megkötő kapacitása.

A nottinghami és a newcastle-i egyetemek kutatói olyan kémiai rendszert fedeztek fel, amely úgy tűnik, hogy megoldja ezeket a problémákat, szelektív a szén-dioxid gáz molekuláira, amelyekből ráadásul nagy mennyiséget képes megkötni és tárolni.

Kifejlesztett rendszerüket röntgendiffrakciós berendezéssel is megvizsgálták. Ebből kiderült, hogy a NOTT-202 valójában két vázszerkezetből épül fel, amelyek tökéletlenül illeszkednek egymáshoz, így éppen olyan nanopórusokat hoznak létre, amelyekbe a szén-dioxid molekulája beleillik.

A kutatók szerint ez a két részből álló vázszerkezet a porózus anyagok teljesen új osztályát képviseli. Ha ezekből különböző összetételű szerkezeteket sikerülne létrehozni, akkor számos más gázt is specifikusan lehetne megkötni a későbbiekben.
 

Next post

Nemzeti parkok hete - Levendulafesztivál és barlangtúrák a Balaton-felvidéken

Read More »